Ez a post most nem arról szól, hogy RO-ban az oktatás színvonala, minősége és keretei még a jelentéktelennél is kevesebb figyelmet kapnak. Arról sem, hogy a pedagógusi kenyérre vaj nem mindig jut. De még arra sem térnék ki részletekbe menően, hogy a tanári státusz, imidzs olyan irányban deformálódott az utóbbi években, hogy még a legképzetlenebb kenyérkeresők is elnézően csóválgatják a fejüket, ha az iskola kompetenciái kerülnek szóba.
Tavaly ősszel amikor tíz százalékkal megvékonyították a tanügyisek pénztárcáját hümmögtünk ugyan, de beláttuk, hogy ha az ország jóléte ezen múlik, akkor itt nincs mit tenni… Év végére világossá vált, hogy a tíz százalék, mint idea, annyira bejött a döntéshozóknak, hogy újabb tíz százalékot csökkentenek, ezúttal nem fizetést, hanem állást. Ezen a ponton már kezdett terjedni a szörnyű szorongás, az a fajta amelyik átjárja minden sejtünket, és a végén csinos gombócként helyet foglal a gyomrunkban.
Személyes méltatlankodásom akkor kezdett nőni, amikor pár hete közzétették, hogy az évi költségvetésből a titkosszolgálat kétszer akkora összeget kasszíroz, mint az oktatás. Elment ezeknek az eszük? Miféle rangsorolás ez?
Mostanra pedig a gyanú bizonyossággá vált: bolondok által vezetett országban élek és haladok… bolondfelé… Épp ma olvastam, hogy a román titkosügynökök száma az FBI ügynökök hatszorosa, a MI5 ötszöröse. Ha ennek fele is igaz, akkor jó úton haladunk… Aganisztán irányába…
